Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bánat marja a szívem

2010.10.16

Bánat marja a szívem

 

Olykor,ha bánatom van,

Gondolkodom egymagamban.

Fáj a szívem,oly nagyon fáj,

Senki nem szól,nem is néz rám.

 

Olyan egyedül maradtam,

Mint a réten egy árvácska,

Bánatomat nem hallja senki,

Csak édesanyám a sírjában.

 

Nekem ez oly nagyon fáj,

Bánatomat nincs kivel osszam,

Édesapám is meghalt már,

Ketten együtt ők oly boldogok.

 

Nekem csak fájó emlék maradt,

Arcukat őrzöm emlékeimben,

Szeretetüket,mit oly rég kaptam,

Azóta a lelkem bánat marja.

 

Ha kimegyek a temetőbe,

Fejfájukat két kezemmel átölelve,

Könnyem hullik sírhantjukra,

Miért vagyok én ilyen árva.

 

Istenem,csak segíts rajtam,

Vigyél el engem hamarosan.

Vigyél végre ők hozzájuk,

Szeretetük úgy hiányzik.

2008.01.04.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.